 Termékkereső
Egyszerűen és könnyedén megtalálhatod a keresett termékeket, csak írd be a megnevezését, gyártóját, kategóriáját, vagy a cikkszámát és máris kereshetsz!  Szavazás
Neked melyik elrendezés és grafika tetszik jobban? |  Kik az Erdei Elfek?
 Az Erő Lakói
Kik az Erdei Elfek?
 Hogy a Régi Nagyok adták-e az erdőknek a különleges életet, vagy talán a Káosz volt, ami felébresztette őket… lehetetlen megmondani. Csak annyit lehet tudni, hogy az idő hajnalán a fák olyan módon kezdtek gondolkodni, ami nem lenne lehetséges és megtanulták a düh, utálat érzését. Az erdő saját és mások tudatára ébredt, melyek rovarként csúsznak a világon- s a szándékukkal nem volt megelégedve.
Elkopott Elf rúnákkal vésett állókövek jelzik ezen ősi birodalom határait, amely mögött óriási fák nőnek, ágaik lassan kúsznak, hogy az őrkövek mágikus korlátjaiból kitörjenek. A gyökerek csavarodnak és belemarnak a páfrányvont sziklákba és talajba, alacsony köd folyik tekeregve hegyeken és völgyeken. Ez a zöldellő labirintus megzavarja még a legbátrabb lelket is – szemünk sarkában settenkedő mozgás, különös zaj, és az érzés, hogy valaki mindég figyel minket. Van ott valami szunnyadó figyelem, az éberség érzése, amely áthatja a lombos tisztást és kanyargós utat.
 Sötét alakok mozognak a csavarodó ágakon és sűrű aljnövényzeten. Apró, szökellő formák suhannak a fák között a láthatár legszélén. Athel Loren mindent lát és érez határain belül, éber és titokzatos, tökéletesen kész megsemmisíteni azt, aki belépni akar. Csak a hihetetlenül bátrak, őrültek vagy bolondok kockáztatják meg Athel Lorenen való átkelést, mert kísértetjárta hely az, telve nyugtalan és rosszindulatú lelkekkel.
Athel Loren erdője elutasítja a világ természeti törvényeit, s keretein belül különösen telik az idő. Valaki, aki a sötét ágak alatt tölti legfeljebb pár órának tűnő idejét- már ha túléli- hazatérve látni fogja, hogy 100 év telt el. Hasonlóképpen, egy vándor talán évszázadokra veszik el Lorenben, s a kinti világban talán csak egy másodperc töredéke telt el. Athel Loren élőbb bármely normális erdőnél, határai és völgyei mozognak. Ami tiszta, nyitott hely egy éjjel, másnap reggelre talán sűrű erdőség lesz, az ösvények gyakran tűnnek el vagy váltanak irányt pár óra alatt is.
Azok nagyrésze, akik oda beléptek, mindig kiindulási helyükön találják magukat, azon erőlködésük ellenére, hogy egyenesen előre tartsanak. Még ha meg is próbálják és előre mennek az ösvényen, változatlanul körbe-körbe járnak és kitartanak az erdő mellett. Azok az utazók, akik kitartanak Athel Lorenben való belépés mellett, környékén többet találnak, mint zavaros roncsokat- józanságukat foszlányokra tépik a borzalmak, amiket a mágikus erdőben láttak.
Már ha egyáltalán visszatérnek.
A Harctáncosok gyorsan, halálosan törnek elő a lombok árnyékából.
Igaz, ott vannak azok a lelkek, kiknek szíve nem sötétíti a világ más lényeit. A szerencse vagy az érdem néha utat talál a változó ösvények között, lehet üdvözlő törzs vagy napfény, vagy nyom egy váratlan fordulóban. Mindig akadnak olyanok, akik megkísértik a sötét erdőt titkaiért, vagy megynerhető kincsekről és rejtett tudásról szóló képzeletszőtte mesék csábítják őket.
 Athel Lorenben mindenütt ott vannak az Elf Lordok mágikus csarnokai. E helyeket kísérteties zene, őszi fákat borzoló szélnek hangzó kacagás, és puhán ragyogó fény tölti meg. Az Elf csarnokokba vezető hatalmas bajárati ajtók ősi fák törzseiből vagy barlangból a hegyoldal pázsitjára vezetnek – a terület rejtett azok számára, akiket az Elfek nem látnak szívesen, habár a kívülállók az ilyen bejáratok engedélyével talán átmehetnek.
Akik átlépnek e különös kapuk egyikén, mélyen egy fa vagy völgy alatt alálják magukat, egy nagy barlangban. A gyökerek magasan fent láthatóak, ahogy a hall tetejéről elegáns oszlopokba szövődve lekanyarodnak. Az Erdőelfek itt rendezik be otthonjaikat, kiváló felépítéssel és éteri szépséggel. Finom lámpások ékítik a kúriát, tele apró, csillogó-villogó figurákkal. Itt ünneplik az erdő természetes körforgását, hatalmas erdei játékokat és bálokat tart tartanak, Elf bortól részegülnek. A csarnokokat vad táncok keltik életre, eleven kacagás és dallamos zene tölti meg. Fiúgyermekeket hoznak az erdőkörnyéki földekről, sorsuk, hogy soha meg nem öregedve szolgálják örömmel a méltóságteljes Elf mestereket. Nem ismeretlen a kívülállók számára, hogy mint a Breton Kutató lovagok, csatlakoznak egy Elf fesztiválhoz, de csak teljesen bolondok isznak vagy esznek bármi Elftől származót a meghívásuk nélkül.
Az Elfek csaknem 5,000 évig maradtak Athel Lorenben és környékén. Ezalatt az idő alatt valósággal eggyéváltak az erdővel és természetük Loren irányába változott. Megszakítva köteléküket más Elfekkel, az Erdőelfek mélyen titokzatossá és gyanakvóvá váltak, kerülik a kívülállókat. Ők az erdő védelmezői, sorsuk tisztán egybefonódott Athel Lorennel: ha az erdő meghal, az Erdőelfeknek is vele kell halniuk.
 Önfejűek és kiszámíthatatlanok- az Erdőelfek a természet erejéhez hasonlatosak, mely se nem jó, se nem gonosz. Athel Loren és az Erdőelfek összehasonlítása bonyolultabb, mint más fajoké. Mint egy higgadt tó, ők derültnek, szépnek és elbűvölőnek tűnhetnek, de éppígy ijesztőnek és pusztítónak is, mint egy vihar. Minden behatolónak, akit az Erdőelfek kivezetnek Athel Lorenből, jut egy másik, aki kérdés vagy lelkiismeretfurdalás nélkül megöli és otthagyja, ahol elesett, s az erdő majd elragadja. Mielőtt a görcsös gyökerek és aljnövényzet befedné vagy az erdei állatok elhordanák, Loren környékén gyakran látni csontokat és koponyákat, soknak nyíl áll ki a bordái közül vagy szemüregéből.
Mindig éberen és szemfülesen, az Erdőelfek szüntelenül védik Athel Lorent. Még azok is, akik nem rossz szándékkal érkeznek, haraggal és gyanúval nézik, és gyakran rossz véget érnek. A külvilággal kapcsolatos érdeklődésük eltérő, ami kint történik az erdőn kívül, számukra nem fontos, s nem törődnek azokkal, akik nem a sajátjaik. Természetesen állást kell foglalniuk ütközetekben, csatákban az erdőik vonalai mögött, hogy a jövőbeni fenyegetéstől megmentsék otthonukat, de az ilyen helyzet ritka. Ha az Erdőelfek képesek haldokló világukon túli zavaró hatásoktól mentesen élni, örömmel tennék. Athel Loren azonban folyamatosan ki van téve támadásnak azok miatt, aki megrohamozni és megrontani akarják az, így kénytelenek véget nem érő harcot vívni e pusztítók ellen.
Példátlan íjászok és csaknem természetellenes lopakodás- az Erdőelfek halálos ellenségek. Akik gyilkolnak, gyakran egy pillantást sem vetnek ellenségükre, mielőtt tévedhetetlen pontossággal lőnének nyílvesszőikkel a fák fedezékéből. Az Erdőelfek gyorsan és némán törnek ki a fák közül, a barbarizmus hirtelen módján, könyörtelenül levágva ellenségeiket, mielőtt szellemként eltűnnének az erdő mélyén.
Vissza a Főoldalra
|
Böngésző